ZALAKAROS
| Polgármester:
Szirtes Lajos |
Településtörténet
 |
A neves geográfus, Fényes Elek "Magyar Országnak" s a hozzá kapcsolt Tartományoknak mostani állapotja" című, a múlt század közepén megjelent művében a helységről mindössze ennyit ír: "Karos, magyar falu a kis komáromi uradalomban 686 katolikus lakja. Szép erdő. Sok ingoványos hely." Az akkor még jelentéktelen és jellegtelen falu azonban már akkor is több évszázados múltra tekintett vissza. |
Jelenlegi ismereteink
szerint első említése 1254-ből származik, akkor az oklevél KORUS néven említi.
Neve személynévből keletkezett, magyar névadással. A XIII. századból vannak
adataink arról, hogy az akkori faluban várszolgák éltek és a várjobbágyoknak
is volt földjük. Előbb tisztán magyarlakta település volt, de később IV. Béla
király felesége idegen telepeseket hozott ide. Szent László király tiszteletére
szentelt templomát 1430-ban említi először oklevél, ekkor tehát már jelentôs
hely.
Egyik középkori forrásunk szerint a XV. század nyugalmasnak nem mondható évtizedeiben
cseh katonák, majd a Marcaly, később a Rozgonyi család hatalmaskodott a falu
népe felett. A község 1254-ben, 1276-ban, 1376-ban Zala vármegyéhez tartozott,
1536-ban egy adólajstrom az óbudai káptalan - melynek tulajdonába a XVI. század
elején került - valamennyi birtokával együtt Somogy megyénél tünteti fel, így
feltehetőleg a XV. században is Somogyhoz tartozott. Zalakaros, történetének
évszázadai alatt kétszer is volt királyi birtok, majd az egyház tulajdona lett.
Mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas földje és a környék dombjain a szőlőművelés
egyaránt magas termésátlagot eredményezett, amelynek hasznából a környéken birtokos
egyházi vezetők ki akarták venni a részüket. Az 1500-as és 1700-as években,
összeírásokban mezővárosként említik. Bár csak a múlt századi források emelik
ki különösen annak jelentőségét, hogy Zalakaros a Zalaszentgrót felé vezető
országúton fekszik; ennek évszázadokkal korábban is lehetett jelentősége, hiszen
1256-ban a zalavári apátságnak fizetendő gabona és bor tized mellett az "itt
szedendő vámot" is Zalavárra kellett eljuttatni.
A török időkben nem volt nyugalmas a község élete. A komári (ma Zalakomár) vár
közelsége miatt sokat szenvedtek a törökök, a nyugati zsoldosok, de nem különben
a végváriak-elsősorban élelemszerző-zaklatásaitól. A török hódoltság után a
falu és környéke a pozsonyi papnevelő-intézet javaihoz került. A XVIII. század
végén a "kalapos király", II. József által elrendelt első magyarországi népszámlálás
adatai szerint a pozsonyi szeminárium által birtokolt kisközségben, 78 házban
98 család élt.
A XVIII. század végén Zalakaros népessége 564 fő volt. Majd tíz évvel a népszámlálás
után a kisközségről ezt írja a század egyik legnagyobb geográfusa, Vályi András
a Magyarországnak leírása című művében: "Magyar falu, földesura a pozsonyi Szeminárium,
lakosai katolikusok, fekszik Kiskormáromnak szomszédságában, s annak filiája,
földgye közép termékenységű, legelője kevés, szőlője selejtes, de borainak eladására
jó módja van, erdeje elegendő, 1 malma is van." A környék gazdálkodását, így
Zalakarosét is a nem messze fekvő Kis-Balaton vizes-lápos területe évszázadokon
át befolyásolta.
A múlt század második felében végrehajtott jobbágyfelszabadítás után a mocsarak
lecsapolása következett; az ezáltal megnőtt termőterület termés-hozamai tovább
emelkedtek, a környék települései erőteljes fejlődésnek indultak. Emellett az
egyre jövedelmezőbbé, egyre szélesebb körben ismertté váló szőlőtermelése, mindjobban
javuló minőségű borai, és a környező falvak addig is híres szarvasmarha-tenyészetének
további fellendülése egyre nagyobb bevételhez juttatta a környékbelieket, így
az 1833-ban 69 házban élő 515 zalakarosit is. A község lakóinak száma másfél
évtized alatt 670-re növekszik, s ez a folyamat továbbra is emelkedő: az 1870.
évi népszámlálás már 115 házat és 812 lakost regisztrál.
A századelőtől a falu népességszáma állandó növekedést, míg századunk harmincas
éveitől a hetvenes évek elejéig viszonylagos csökkenést mutat. A polgári korban
Zalakaros nem vált jelentős községgé, népességszáma nem emelkedett ezer fölé,
közigazgatásilag a galamboki körjegyzőséghez tartozott. A faluról készült egyik
legrészletesebb összeírás 1925 decemberéből maradt fenn, melynek adatait olvasva
még kézzelfoghatóbbá válik az azóta eltelt hatvan év utolsó másfél évtizedének
fejlődése.
A község belterületén 1925-ben 170 házban 778 lakos élt. Középületként a templom
és két katolikus elemi iskola szerepel az összeírásban. A község választott
elöljárósága 1 helyettes bíró és 3 esküdt volt, szegődményesei pedig a kisbíró,
a bábaasszony és két éjjeliőr. A "kereskedelmet és vendéglátást" 1 korcsma és
"két szatócs üzlet"; a "szolgáltatást" pedig öt iparos (egy-egy cipész, asztalos,
szabó, kovács és bognár) jelentette. A polgári hivatalszervezet kiépülésével
kezdtek a legkisebb falvak is maguknak címert, címeres pecsétet csináltatni.
Karos a múlt században készíttette el címeres pecsétjét, amelyet századunk elején
megfelelő színjelöléssel kiegészítve egészen 1945-ig használtak a község valamennyi
kiadmányán. A címeres pecsét a korabeli jobbágyfalvak jeleit viseli: zöld alapú,
vörös alapszínű pajzsban középen fa, kétoldalt növényzet, gabonakéve és kasza.
Az egykori jobbágyfalvak címereinél a nép mindennapi életéből vett jelképek
voltak a dominánsak. A helység tradicionális - a múlt századtól 1945-ig - használt
színei tehát a vörös és a zöld.
A közlekedés és hírközlés fejlődésével a 20-as évek második felében kapcsolták
be a községet a távolsági autó-buszhálózatba, majd postahivatalt kapott. Állandó
lélekszáma az 50-es évektől lassú csökkenésnek indult. Ennek oka, hogy a közeli
Nagykanizsa a munkaalkalom mellett "urbánus" kényelmet is jelentett új polgárai
számára. Ez a folyamat a 70-es évek elejével mérséklődött, míg a 70-es évek
közepétől megállt. Az évtized végétől - 40 év után - ismét növekedni kezdett
a népességszám. A folyamat összhangban van az 1984-ben nagyközségi rangot kapott
településen, az egyre intenzívebben kiépülő idegenforgalommal.
Az 1962-ben talált termálvíz hasznosítása eredményeként megépített, komplett
gyógyászati részleggel ellátott, télen-nyáron üzemelő gyógyfürdő és az ezzel
létrejött gyógyüdülő forgalom nyomán gyors ütemben fürdő-, majd gyógyhellyé
fejlődött.
A településen az utóbbi években jelentős fejlesztések történtek. Így 1987-ben
megvalósult a gázprogram, új óvoda, idősek klubja létesült, 1990-ben új iskola
épült. 1991-ben megkezdődött a község szennyvízcsatorna hálózatának kiépítése.
Az 1990. évi választásokig közös tanácsú székhelyközség, majd nagyközségi rangját
megtartva önálló önkormányzatként működik. A település a nemzetközi gyógy-idegenforgalom
jelentős közép-európai bázisává kíván fejlődni, aminek környezeti és természeti
adottságai kedvezőek.
A gyógyfürdő kialakulása és fejlődése
 |
A MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari Rt.) 1944-ben olajat keresve kutatófúrást végzett a környéken. Az ekkor megkezdett munkák a második világháború, majd az ezt követő évek problémáktól nem mentes időszaka után csak 1962-ben folytatódhattak. Még ugyanebben az évben egy próbafúrás alkalmával szokatlanul magas hőfokú, 96 °C-os, ásványi anyagokkal (kálium, nátrium, ammónium, magnézium, jód, klór, kén, bróm, fluór, kalcium) dúsan telített termálvíz tört a felszínre. |
Az Országos Közegészségügyi
Intézet által elvégzett vegyelemzést követôen, a nagykanizsai kórház orvosai
által szervezett vizsgálatok kimutatták, hogy a 2307,5 méter mélyről felszínre
törő víz kiválóan alkalmas krónikus nőgyógyászati és mozgásszervi betegségek,
valamint a fogágy megbetegedéseinek gyógyítására. A vegyelemzés eredménye és
a kút vízhozama (830 liter percenként) új perspektívát rajzolt fel az egyre
néptelenedő, infrastrukturálisan egyre inkább elmaradó Zalakaros előtt.
A helyi és járási kezdeményezés után Zala Megye Tanácsa támogatásával megindult
egy termálfürdő létesítése. A kidolgozott és az Egészségügyi Minisztérium által
is jóváhagyott tervprogramnak megfelelően a termálfürdő kiépítése 1964-ben kezdődött,
s a fürdő, egyelőre szerény keretek között, idényjelleggel 1965. szeptember
5-én nyitotta meg kapuit. Ebben a kezdeti időszakban mindössze egyetlen 333
négyzetméter alapterületű termálmedence, egy 60 m2-es gyermeklubickoló, 800
személyes öltözőépület, valamint a kiegészítő létesítmények jelentették "a"
zalakarosi fürdőt, melyet kezdetben a helyi tanács üzemeltetett.
1966. január 1-vel a Dél-zalai Víz- és Csatornamű Vállalat kapott a napról napra
népszerűbbé váló fürdő üzemeltetésére megbízást. Az egyre ismertebbé, majd határainkon
túl is mindinkább kedveltebbé váló fürdő népszerűségének bizonyítéka, hogy évről
évre nő az idelátogatók száma. 1968-ban üzembe helyezték az ötvenméteres sportmedencét
(26 °C-os vízzel), valamint egy újabb öltözőt.
A fürdő működésének első tíz évében összesen négy medence, háromezer vendég
számára öltöző és fogadóépület épült, parkosítottak; kilenc év alatt húsz millió
forintot fordítottak a fejlesztésre. Már a termálfürdő működésének első éveiben
felmerült a télen-nyáron való üzemeltetés gondolata, és egy komplex gyógyfürdő
létesítése; ezzel párhuzamosan az állami és magán vendéglátóipar fejlesztése,
a folyamatos áruellátás biztosítása és a növekvő számú vendégek szórakoztatásának
szükségessége. A gyógyfürdő intenzív fejlesztéséhez szükség volt még egy bő
vízhozamú kútra. Az 1962-ben lemélyített ún. D-6 jelű kút mellett 1970-ben még
mélyebbre fúrva az ún. D-7 jelű kút fúrásakor 2752,5 méter mélyen az előzőhöz
hasonló bővízű és gyógyhatású vizet találtak.
Napjainkban is ez a két forrás szolgáltatja a termálvizet a mind nagyobb felhasználást
igénylő létesítményhez. Mindez tervszerű munkát kívánt, a fürdő és környezete,
valamint a falu és az üdülőövezet összehangolt fejlesztését. Szinte napról napra
új villasorok épültek megállt az elvándorlási folyamat, a fürdő és a környezetében
épülő létesítmények (szálló, SZOT-üdülő, ABC-áruház, vendéglátó létesítmények
stb.) új munka lehetőséget is jelentettek, s ezzel egyidőben jelentkezett az
új "üzletág": a fizetővendéglátás.
A fürdő mellett felépült az ABC-áruház, két étterem, 1976. december 23-án új
2700 m2-es 8 kocsiállásos autóbusz-pályaudvar került átadásra, felépült a SZOT-üdülő,
MÁV Gyógyüdülő, számos vállalati üdülő, s mindezek mellett új lendületet kapott
a magánüdülők, hétvégi házak építése is. Nemsokára a fürdő közelében levő telkek
mindegyikét beépítették, további építési területül a környező dombok oldalait
jelölte ki a helyi tanács a magánerős építkezések napjainkban is tartó új üteméhez.
Új épületet kapott a helyi közigazgatás is: felépült a tanács és mellette új
postahivatal létesült, melynek modern telefonközpontja a távhívást is lehetővé
teszi. A két évtizedes intenzív fejlesztést Zala Megye Tanácsa azzal ismerte
el, hogy 1984-ben nagyközséggé nyilvánította a rohamosan fejlődő Zalakarost.
Az időközben elkészült termálfürdő-fejlesztési terv egy községi igényeken túlmenő,
regionális szükségleteket is kielégítő fürdő bővítésének koncepcióját tartalmazta,
ezt kívánta a fürdő látogatottsága, hírnevének növekedése, az egyre több külföldi
vendég érkezése. A fürdő és a község fejlődésének is mérföldköve 1975. november
12-e. Ekkor került ugyanis átadásra a fedett fürdő két medencéje a hozzákapcsolt
kiszolgáló létesítményekkel, ezzel megszűnt a zalakarosi fürdő idényjellege,
és kialakult a gyógyhatású termálvíz gyógyászati hasznosításának alapfeltétele.
A 20 millió forintért létrehozott komplexum 16 ezer légköbméteres, 4680 négyzetméter
alapterületű. 1977-ben egy 500 m2-es, 1981-ben egy 300 m2-es, 1985-ben egy 480
m2-es medence épült és üzembe helyeztek egy 115 m2-es gyermeklubickolót is.
Az összes fürdő térfogat 24,1%-a gyógyvizes, 33,3%-a termálvizes, 42 6%-es hidegvizes
hasznosítású. A fürdőt állandóan bővítették, 1978-ban egy év alatt 20.000 m2-rel
növelték a strandterületet. 1978-ban az "elismert gyógyvizű" fürdőt az Egészségügyi
Minisztérium hivatalosan gyógyfürdővé nyilvánította.
1990. február 19-én az üzemeltetésben lényeges változás történt, az akkor még
Zala Megyei Tanács V. B. a fürdővagyont kivonta a Dél-zalai Víz-, Csatornamű
és Fürdő Vállalat irányítása alól, és önálló vállalatot hozott létre GRÁNIT
Gyógyfürdő néven. A fürdőszolgáltatások iránt megnyilvánuló fokozott igény Európaszerte
magas színvonalra ösztönzi az építészeket és az üzemeltetőket. Ezért a vállalat
1991-ben az I. sz. medence és környezete felújításával megkezdte egy európai
igényeket is kielégítő gyógycentrum megvalósítását.
Hogy mennyire igény volt erre a szolgáltatásra, bizonyítja az, hogy a nyitás
utáni negyedik napon telt házzal üzemelt a részleg. A nyitás 1991. július 10-én
történt, és szeptember 30-ig már 12.000 vendég látogatta a gyógykertet. 1992-ben
a fejlesztés a II. sz. medence átalakításával folytatódott. E medence lefedésével
magas színvonalat igénylő vendégkör, teljes évben történő fogadására nyílik
lehetőség. A II. sz. medence egyidőben gyógyvizes ülőfürdő, jacuzzi, sófürdő
és terápiás medenceként is szolgál. A 2000-ben átadásra került élményfürdő új
lehetőségekkel színesíti az idelátogatók programját.
A zalakarosi víz
 |
A fürdőben gyógy- és termálvíz található. A gyógyvíz 96 °C-os, ezt alkalmazzák gyógyászati célra. - krónikus nőgyógyászati és fogágymegbetegedések gyógyításában. - a végtagízületekporckopásos, elfajulásos -úgynevezett degeneratív - elváltozásaiban, - a gerincízületek porckopásos eltéréseiben, - az idült gyulladásos ízületi betegségek eseteiben, - az ízületi kötőszövet, támasztószövet idült gyulladásaiban, - baleseti, orthopédiai, idegsebészeti és sebészeti mozgásszervi károsultak utókezelésében igazolódott. |
Fizikai tulajdonságok:
Nátriumkloridos és hidrogénkarbonátos hévíz, mely jodid és bromid-ion tartalma
következtében a jódos-brómos; szulfid-ion tartalma miatt pedig a kénes gyógyvizek
csoportjába sorolható. A víz metabórsav-tartalma igen nagy. A kevert vízben
a termálvízre jellemző kémiai komponensek koncentrációja általában a közölt
hígítási aránynak megfelelően csökkent. Nem mutat viszont csökkenést a kalcium-
és magnézium-ionok koncentrációja, a víz szabad szénsavtartalma pedig számottevően
nagyobb, mint a termálvízé.
Mint fürdővíz, jelenleg sem vegyi, sem bakteriológiai szempontból nem esik kifogás
alá. A rendelkezésre álló gyógyvíz fő-, nyom- és radioaktívelem tartalmának
ismeretében összehasonlító vizsgálatot végeztek, hasonló összetételű hazai,
közép-európai és európai gyógyvizekkel. Ezt a vizsgálatot 1984-85-ben a Vízgazdálkodási
Intézet végezte el. Az elvégzett vizsgálat csak a fő összetevőkre terjedt ki,
mert a nyomelemekre és a radioaktívelem-tartalomra vonatkozó összehasonlító
adatok nem álltak rendelkezésre. A vizsgálat alapvető célja annak feltérképezése
volt, hogy a zalakarosi gyógyvíz európai összehasonlításban milyen helyet foglal
el, illetve megalapozottak-e azok a fejlesztési elképzelések, amelyek a már
meglevő gyógyászati eredmények alapján gyors ütemű vendégnövekedést várnak.
Tizenegy ország 225 gyógyvize került összehasonlításra. A vizsgálat a sokaságon
belüli, az összetétel szempontjából leginkább hasonló gyógyvizeket egy csoportba
rendező Cluster-analízis módszerével történt. Az elvégzett vizsgálat eredményeképpen
megállapíthatjuk, hogy a zalakarosi gyógyvíz olyanokkal került egy csoportba,
mint pl. az NSZK-beli Bad-Wiessee, Endorf, List és az olaszországi Salsomaggiore
és Margherita di Savoia.
A fürdővendégek a következô gyógykezeléseket vehetik igénybe
A komplex 2-3 hetes
fürdőkúra kedvezően segíti elő az idegkifáradással, kimerüléssel, ideggyengeséggel
jelentkező betegek gyógyulását. A vidék kedvező éghajlati klímája, zöldövezete,
tiszta levegője, a fürdő nyugodt környezete az eddig felsorolt összes betegségek
gyógyításában előnyös hatású.
Intézmények
A Kft jogelődje
a Szabadics József mélyépítési vállalkozás 1990-ben alakult 8 fős létszámmal.
Folyamatos fejlődés után 1996-ban a vállalkozás már kinőtte az egyéni vállalkozói
szervezeti felépítést, hiszen 1996 év végére már 60 fő volt a vállalkozás
létszáma és az 1996 évi nettó termelési értéke 163 millió Ft volt.
Jelenleg a Társaság éves árbevétele eléri az 1 milliárd forintot. Az átalakulás
első lépéseként 1996. 12. 01-én létrejött a Szabadics Közmű és Mélyépítő Egyéni
Cég. 1997. január 1-től létrejött a Szabadics Közmű és Mélyépítő Kft 1997.
március 1-én az egyszemélyes Kft-t háromszemélyes Kft-vé alakult.
Munkavállalói viszonyok: A Kft jelenleg 125 fő munkavállalót foglalkoztat.
Ebből a létszámból 17 fő szellemi foglalkozású, 108 fő pedig szak- illetve
segédmunkás.
Piaci helyzet: A mélyépítési ágazatban, csakúgy, mint az építőipar
többi ágazatában, komoly versenyhelyzet van a régióban. A Szabadics Közmű
és Mélyépítő Kft. eredményessége a közbeszerzési pályázatokon 58 %-os. Figyelemre
méltó azonban az a tény, hogy azokon a településeken, ahol korábban már dolgozott
a Kft, ott a pályázataink eredményességi mutatója 92 %-ra nőtt. Ez azt bizonyítja,
hogy a szerződéses partnereink meg vannak elégedve a munkánkkal, stabil, megbízható
és színvonalas, minőségi munkát végző cégnek tartják a Szabadics Közmű és
Mélyépítő Kft-t.
Az elmúlt időszakban és manapság a Társaság Zala, Somogy és Vas megyében végzett
illetve végez kivitelezési munkákat.
Tevékenységének 90%-át a szennyvízcsatorna építés, 10%-át egyéb mélyépítési
tevékenység /út, járda, térburkolat, stb./ teszi ki. 2001-től tevékenységi
köre a magasépítési üzletág kialakításával bővült. Családi házak, üdülők,
közintézmények stb. építését végzi, vállalja el.
Az utóbbi évek főbb referenciamunkái: Kéthely, Balatonújlak, Somogyszentpál
községek szennyvízcsatornázása Nagykanizsa-Miklósfa városrész szennyvízcsatornázása
Zalakaros és Galambok szennyvízcsatorna hálózatának kivitelezése, Nagyrécse
község szennyvízelvezetésének kivitelezése Nagykanizsa Ipari Park közműberuházás
I/a ütem
Civil szervezetek- Zalakarosi Vállalkozók Szövetsége
Tagjai: Zalakarosi és Zalakaros környéki vállalkozók
Taglétszáma: 39 fő
Megalakulás időpontja: 1998.12.17.
A Szövetség elnöke: Szabadics József
Székhelye: 8749 Zalakaros, Zalagyöngye u. 1.
A megalakuláskor támasztott célok